Ha tudnánk, milyen trendik vagyunk

2009.12.17.

Történt, hogy egy Dániából Nyíregyházára készülő házaspárt kellett egy kulturális tréning keretében „lélekben” felkészítenem a költözés következtében várható kultúrsokkra. Az már előzetesen kiderült, hogy a pár hölgytagjának legnagyobb félelme: vajon lesz-e hely bevásárolni a hétköznapokra? Gaborják Éva írása.

...Nem akartam felvilágosítani, hogy a Dániában megszokott, jóval kisebb alapterületű és szűkebb kínálatú üzletekkel szemben Magyarországon akkora hipermarketek várják, hogy jó eséllyel akár el is tévedhet. De hogy ne találná meg, amit keres, azt kétlem.

Vagyis ezt csak sejtettem. Mert aztán szemtől szemben kiderült, valójában tényleg olyasmit keresnek, ami nem feltétlenül található meg a hiperekben. Nevezetesen helyi termékeket, helyi termesztésű, friss zöldség-gyümölcsöket. Ezen annak tudatában felszaladt a szemöldököm, hogy lassan ötéves dániai tartózkodásom alatt az élelmiszerpiacokkal való találkozásom kimerült két standban. Ehelyett Koppenhága-szerte megtalálhatók a többnyire arabok által működtetett zöldségesek, amik az éghajlatra való tekintettel a világ minden tájáról szállítják a helyieknek az „idényterményeket”.

Ahogy azonban az élelmiszerboltokban is egyre nagyobb sarkot kezdtek kikanyarítani maguknak az öko-termékek, úgy nőtt az igény (egyes) dánokban a helyi termékek iránt. Ennek csúcsán pedig bizony a piacozás, a közvetlenül a termelőtől vásárolt termékek beszerzése áll. Miközben tehát itthon gombamódra szaporodó hiper- és szupermarketeinkkel a fejlett világ nyomába próbálunk érni, annak egyes szegleteiben épp azt tartják a legtrendibb dolognak, ha vasárnap kimegyünk a kofákhoz a piacra.

Nagyot is nőttem a fent említett dán leányzó szemében, mikor kérdésére némileg meglepetten válaszoltam: a piac Magyarországon természetes része a mindennapoknak. Sőt, ha már itt tartottam, belelendültem és felvilágosítottam: tekintettel arra, hogy kis hazánk éghajlata sokkal inkább alkalmas zöldségek és növények termesztésére, a termelőktől egyrészt jóval szélesebb választékra, másrészt sokkal ízletesebb termékekre számíthat.

A piac persze nem csak a nyugati világ szemében a legjobb minőségű élelmiszer záloga. Kinek nincs a környezetében olyan családtag, aki esküszik rá, hogy jó tojást, tejet, húst, stb. csak a kedvenc piaci árusánál kap? És ez így is van rendjén. Csak a gazdagabb országok után szaladva ne veszítsük szem elől, hogy sokan közülük ezt a kereskedési formát majdhogynem feladták. Hogy aztán évtizedek múlva, mostanra belássák: a helyi termék finomabb, olcsóbb, kevésbé szennyezi a környezetet és valaki helybélinek még munkát is ad.

A baj az ilyen trendekkel éppen a divatjelleg. Valaha a fent említett előnyök magától értetődőek voltak. Aztán ahogy változni kezdett a világ, az életmód, valahogy elfeledtük őket. A nyugat most kezdi ezen a téren korrigálni magát. Esetünkben a későn jövők előnye, hogy még el sem követtük a hibát. A piacok léteznek, működnek, sok helyen virágoznak. Reméljük, hogy felismerjük, ez mennyire „trendi”, és még sokáig így marad.